PVRT

Blog

Soha  nem voltam valami nagy nyelv szakértő be kell hogy valljam. Nem is igazán szerettem tanulni, így nem voltak nagyra törő vágyaim mint a nyelviskola, vagy a főiskola.

A nagybetűs élet

Egy kis kávézóban dolgozom, mint felszolgáló. Igazából egy véletlen folytán keveredtem ide, akkor még csak beugróként. Ma már két éve, hogy itt dolgozom.

Vannak betérő vendégeink, akik nálunk kezdik a napot, vagy éppen nálunk fejezik be. Mivel elég központi helyen vagyunk, és sok külföldi is megfordul nálunk, ezért szükség van a nyelvtudásra. Sajnos már nem elég az, hogy tudok köszönni, vagy éppen megérteni hogy mit mond, hiszen tudni kell a vendéggel kommunikálni. Főleg amióta folyamatosan bővül a kínálatunk, és már sütemény, és coffee-424763_640szendvics is van. Így van olyan vendég, aki már nem csak egy kávéra ugrik be, hanem egy reggelire is.

Az új munkatársak

Miután elég nagy forgalmat bonyolítunk le, így szükségünk volt új munkatársra is még a nyár folyamán. Ne tudd meg, hogy menyien jelentkeztek. Nehéz kiválasztani a megfelelőt a sok jelentkezőből főleg, hogy jobbnál jobb ajánlatok érkeztek. Persze volt akit könnyű volt kiszelektálnia Andinak a főnöknek, hiszen sem nyelvtudása, sem pedig szakmai végzettsége nem volt.

Velem sem volt ez anno máshogyan, mert nyelvtudásom nem volt, viszont pont indultak német nyelvtanfolyamok Óbudán, ami a
munkahelyemhez még közel is volt, így tudtam jönni menni.

Sokszor eszembe jut, hogy mennyien dolgoznak külföldön, és hogy lehet egyszer nekem is szerencsét kellene próbálnom. Szeretem a kávézót, de előre jutni nem nagyon tudok belőle, hiszen igen csak kis részét tudom a fizetésemnek félre tenni, és azt is csak nehezen, hiszen ha valami beüt, akkor az a vésztartalék amihez nyúlni tudok.